Hetedik nap - Nyomozás

Drága Cierra,
Semmi érdekes nem történt itt, a jó öreg elmegyógyintézeten. Találkoztam az új fiúval, Michaelnek hívják és nagyon menő. Bár nehezemre esett őt megismernem. Nem mondta el nekünk, hogy miért van itt és ez volt a legfontosabb, amit tudni akartam. Nagyon sok rejtély. Kevés idő. Vagy talán rengeteg idő? Oh, mindegy, remélem nem. Vagy talán igen. Miért vagyok ennyire bizonytalan?

-Vicky
U.i.: Ma felhívhatom a szüleimet, mivel ma vagyok itt egy hete. Szent szar, egy hete! Egy hete vagyok bezárva ide. Húsz évnek néz ki. És most jön az a rész, amikor nehezen sóhajtok egyet, de mivel ez csak egy levél, képzelj el engem sóhajtozva.

Nehéz volt elképzelni, hogy már egy hete érkeztem ide. Sokkal többnek nézett ki, mint hét nap, mégis sokkal kevesebbnek is. Nagyon sok minden történt hét nap alatt, hét rövid nap, ami egy hetet formál.

Minden héten felhívhatom a szüleimet, tehát mivel ma volt meg az egy hét, beszélhetek velük. Az orvosok elvezettek a telefonfülkékhez - úgy néztek ki, mint amilyeneket a börtönben szoktunk látni. Nem akartam felhívni a szüleimet, de mégis megtettem.

Gyorsan tárcsáztam a számot és a fülemhez emeltem a kagylót. Kettőt csengett, mielőtt a szüleim sietve felvették.

"Vicky?" kiáltott bele az anyukám, a hangokból pedig hallottam, hogy próbálja elvenni a telefont az apukámtól.

"Igen, én vagyok az." mondtam halkan.

Aztán ők folytatták, arról áradozva, hogy mennyire hiányzom nekik és hogy elmondják, szeretnek engem. Ha őszintének kéne lennem, azt hinném, hogy hazudnak. Ha tényleg gondoskodnának rólam, akkor nem raktak volna be egy elmegyógyintézetbe, de mégis, mióta itt vagyok, sokkal jobban rendben vagyok, mint valaha. És nem vagyok benne biztos, miért.

Miközben a szüleim elkalandoztak, én meg egyszavas válaszokat adtam nekik, találtam egy tollat és céltalanul rajzolgattam vele a jegyzettömbbe, amit a telefon mellett találtam, tele számokkal, virágokkal és mosolygós arcokkal.

Az az irónia az egészben, hogy mosolygós arcok egy elmegyógyintézet jegyzetfüzetében? Nagyon nincs rendben.

Mégis folytattam a lapozást a füzetben, elég gyakran válaszolva a szüleimnek apró ühüm-ökkel és igenekkel.

Aztán találtam valamit, amitől teljesen abbahagytam a szüleim hallgatását. Ezek nem csak firkálások voltak, hanem szavak és mondatok, mind leirkálva a papír aljára. A következő papíron is ugyanaz a dolog volt és utána meg utána is. Nem akartam egy alattomos ki szar lenni, de mégis sikerül. Egy elmegyógyintézeten vagyok, nem? Nem szórakozhatok egy kicsit? Még egy rejtély lehetnék, még egy titok. Miért hangzok hirtelen Nancy Drewnak?

Tehát megragadtam a saját papíromat a jegyzettömbből és leírtam mindent, ami a lapokon volt. Mindent lemásoltam, nem is törődve azzal, hogy mit is írok, csak biztosan meglegyenek. A beszélgetés a szüleimmel maximum tizenhárom perc lehetett csak, ez egy elég furcsa szám volt, de gondolom meg van adva itt egy menetrend. Biztos voltam benne,
csak néhány percem lehet hátra, szóval gyorsan írtam, de biztosra véve, hogy majd el fogom-e tudni olvasni a saját kézírásomat.

És végre az utolsó jegyzethez értem, ami csillagokkal és koponyákkal volt díszítve. Nagyon lányos volt, majdnem elnevettem rajta magamat. Mégis lemásoltam, beleértve a rajzokat is a szélén.

Lejárt a tizenhárom percem, sok 'szia', 'szeretlek' és itt-ott egy pár szipogás után. Aztán megszakadt a vonal és a legrosszabb félelmeim előjöttek. Nem tudtam beszélni az öcsémmel.

Szóval, a francba.

De legalább van egy új hobbim - a nyomozás.

************

Később az este elhatároztam a szobámban, hogy átnézem a jegyzeteket, amiket az korábban felfedeztem. Steph túlságosan el volt foglalva az olvasással, már megtanultam, hogy ő szeret olvasni. Csak pár könyvet hozhatott magával, tehát jelenleg újraolvasta az egyik kedvencét , nem zavartattam magamat azzal, hogy megnézzem a címét, mivel sosem voltam egy nagy olvasó. Szóval tudtam, ő el van veszve a könyvében.

Elkezdtem az első jegyzetet, ami ez volt:

hgvks
ivzwh zolg, R svziw svi hrmt lmxv, zmw hsv dzh kivggb wznm tllw.

Hosszú két percig bámultam a papírt. Mi a fenét másoltam le? Nyilván nem figyeltem rá. Rosszul írhattam le, vagy valami, mert ez olvashatatlan volt.

Néztem a többit, és mind ugyanolyanok voltak. Összekeveredett betűk, nem volt semmi értelmük. 

Mondogattam magamnak, hogy gondolkozzak úgy, mint egy nyomozó, és ezt is tettem. Próbáltam megfejteni a levelet, de sehova sem kötöttem ki, csak a szívemet fájdítottam. A jegyzetfüzet lapjának a felét már megtöltöttem kombinációkkal és radírnyomokkal.

Rágcsálni kezdtem a ceruzám végét, idegesítő szokás, még egyszer megnézve a zagyva betűket a papíron. Nem volt értelmük, miért írták le őket teljesen ésszerűtlenül? Vagy talán csak azt akarták, hogy mások ne tudják elolvasni...

Visszaemlékeztem az ötödik osztályra, ahol ezeket a titkos kódokat tanultuk, betűket és számokat használva hozzá. A jegyzetben nem voltak számok, ezért hagytam azt a gondolatot. Át kellett gondolnom ezt a hülye ötödik osztályos dolgot, amit utáltam, de aztán eszembe jutott egy másik kód, ami talán működhet.
Alapvetően felcserélheted az ábécés sorrendet, szóval ha egy A betűt akarsz írni, akkor helyette Z-t kell majd. Ez elég egyszerű, mégis rengeteg időbe és gondolkozásba telik. Még egyszer megnéztem a papírt és rátettem a ceruzámat.

Hét perc múlva, miután próbáltam megfejteni az első betűket, „sreph” szót kaptam, aminek megint nem volt semmi értelme. Nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudtam rájönni miért. Sreph nem egy szó volt, hanem egy név..
Hirtelen leejtettem a füzetet és a jegyzeteket az ágyra, majd Stephre néztem. Az orra még mindig a könyvet bújta, a nagy keretű szemüvege pedig az orrnyergén volt. 

Észrevette, hogy figyelem őt és felém fordult.

"Mi az, Vicky?" húzta fel a szemöldökét és becsukta a könyvét.

"Oh, semmi, csak gondolkozok." válaszoltam, de megfejtettem a kódot. Steph volt az, az ember Stephről írt és esetleg a többi emberről is, akik a kórházban vannak.

Azonnal elkezdtem fordítani a többit is; és húsz perc múlva ezt kaptam:

Steph;
sokat olvas, egyszer hallottam énekelni és átkozottul jó volt.

Enyhén elnevetem magamat a jegyzeten, de belül megrándul a hasam. Rájöttem valamire, valaki dolgokat ír le a páciensekről, kódolva. És nem tudom, hogy féljek, vagy inkább izgatott legyek az miatt, amit rólam írnak. 

Egész éjszaka próbáltam megfejteni az összekeveredett betűket, ameddig nem kezdett el fájni a szemem.

Az eddig megfejtett üzenetek Mauráról, Anneről és Miáról egy lányról szólt, akivel még sohasem beszéltem, és a többi páciensről, akik már kijelentkeztek innen.

Jimmynek még név sem kellett volna hozzá, egyszerűen ennyit írt:

Jimmy;

seggfej.

Fáradt voltam és nemsokára relaxációra kellett mennem, de elszántan kerestem az én jegyzetemet, nem foglalkozva azzal, hogy mennyi ideig kell majd dekódolnom, vagy hogy mennyire fogok megijedni attól, amit az emberek mondanának rólam.

Ránéztem az utolsóra, amit a kezemben tartottam, az, amelyik szépen ki volt díszítve rajzokkal a margók szélén. Csak ez maradt és az egyetlen ember, akiről nem írtak jegyzetet, csak én, Calum és Michael maradt, de kétlem, hogy Michael kapott már jegyzetet, mivel nagyjából két napja érkezett meg. 

Lassan elkezdtem megfejteni, nagyon gyakran rányomva a ceruzámat a papírra. Ennek nem volt név az elején, ami összezavart engem. Talán ezt a jegyzetet nagyon nem akarták, hogy valaki elolvassa.

Ez volt benne:

hsv'h yvzfgrufo, R drhs R xlfow slow svi szmw.
hsv ivnrmwh nv lu rh

Tíz perc múlva megfejtettem.

gyönyörű, azt kívánom, hogy hadd foghassam meg a kezét
is-re emlékeztet

Itt megállt, gondolom a személynek nem volt több ideje írni. De nem ez volt az oka, ami miatt a fejem forogni kezdett.

Biztos voltam benne, hogy ez rólam szól.

************

Hey ho! Aki még olvassa ezeket a sorokat, azoknak nagyon szépen köszönöm! <3 Mostantól újítás van, vagyis inkább újjáéledés, minden héten fogunk hozni részeket, szerda esténként :) És azért van a többesszám, mert innentől ketté osztom a részeket Kittivel, a fordítótársammal :D Ebbe a részbe is belesegített és nagyon szépen köszönöm neki <3 Lett facebook csoportunk is, ki fogom linkelni az oldalon, így minél előbb tudunk értesíteni titeket az új részről :)
Stay fab bros, reméljük tetszett nektek a rész! x
ps.: a rejtvényeket nem tudtuk lefordítani magyarra, mert úgy szörnyen bonyolultak lettek, ha valaki próbálkozott volna vele :D

Lizzie&Kitti